Szerepjáték

• Harcos főkaszt
  • Amazon - Női harcosok, egy különös kultúrából, ahol a "gyengébbik" nem uralkodik, s a férfiakat csupán a faj fentartása véget tartják, s bizonyos időnként istennőjüknek áldozzák. ("HGB kiegászítő")
  • Barbár - A természet gyermekei, legendás erejük, büszkeségük és földhözragadtságuk közismert Ynev népei közt. Gyűlölik a mágiát, s heves a vérmésrsékletük. ("HGB kiegászítő")
  • Bajvívó - A párbajok, a művészet, s persze a szép hölgyek megszálottja. Mindannyian nemesek, bár akad olyan aki csupán a múltba volt az, mert eltékozolta minden vagyonát. Az élet örömeiért élnek. ("HGB kiegászítő")
  • Harcos – a legalapvetőbb kaszt, melynek tagjai talán a legnagyobb változatosságot mutatják.
  • Gladiátor – a mások szórakoztatása végett porondra lépő harcosok, kultúrájuktól függően ünnepelt hősök vagy akár rabszolgák is lehetnek.
  • Fejvadász – erős harcos, jó lopakodó, különleges képességekkel, de eléggé kötött klánja, származása, képzettségei miatt.
  • Lovag – a lovagi eszmék nehézvértes bajnoka, a középkorból jól ismert lovasharcmodort folytató harcos.
• Szerencsevadász főkaszt
  • Tolvaj – lop, csal, hazudik, ez a hivatása, és az élete is.
  • Bárd – kobzos, vándorló dalnok, aki nemes urakkal mulat és hölgyeket csábít el, de ha szükséges, lopni vagy hazudni is hajladó.
  • Illúzionista - Szemfényvesztőnek is nevezik. Képes nem létező dolgok létrehozására mágia segítségével. Bár ezek a dolgok továbbra sem léteznek a szó megszokott értelmében, mégis olybá tűnik. ("UT" kiegészítő)
• Pap főkaszt
  • Pap – valamely isten felkent szolgája, s az adott égi entitás ynevi követőinek lelki pásztora, nem kevés mágikus hatalommal megáldva.
  • Paplovag – olyan lovag, aki valamely isten feltétlen szolgálatábn áll, s ezért égi ura némi papi hatalmat is juttat a számára – ami azonban messze elmarad a papok varázshtalmától.
  • Sámán - a természet gyermeke, aki a szellemekbe vetett hitét legalább olyan komolyan veszi, mint a papok, s hasonló szerepet is tölt be, a törzs életében. ("MTK" kiegészítő)
    
  • Szerzetes - istenek szolgái ők is, mint a papok, de hitük mélyebb alapokon nyugszik. Ők a belső utat választják az istenük megértéséhez. ("MTK" kiegészítő)
• Harcművész főkaszt
  • Harcművész – különleges képességeket és képzettségeket használó, puszta kezes harcművész, aki azonban a legtöbb fegyver forgatásában is járatos.
  • Kardművész – egy kardpárral harcoló, lovagias, különleges képességeket és képzettségeket használó harcos.
  • Pszimester - Ezek a személyek képesek hihetetlen módon kihazsnálni elméjük hatalmát. Nem varázsolnak, hanem pszichés képességeikkel érik el amit akarnak.  Már gyerek koruk óta úgy nevelik őket, hogy pszi-erejüket hazsnálják a hétköznapi tevékenységek elvégzésénél is. ("UT" kiegészítő)
• Varázshasználó főkaszt
  • Boszorkány – gyönyörű asszonyok, a férfiak rabulejtői, az intrikák és a manipulatív bűbájok szövői ők; a szabályok értelmében ez a kaszt csak nőnemű játékos karakterek számára engedélyezett.
  • Boszorkánymester – gonosz lelkű feketemágusok, a villám-, rontás- és méregmágia beavatottjai, szinte kivétel nélkül férfiak.
  • Tűzvarázsló – a tűzmágia beavatottjai, mindenféle tüzek teremtésének és manipulálásának nagymesterei.
  • Varázsló – Különleges világszemléletű, nagyhatalmú, ám meglehetősen bonyolult mágiával bíró varázshasználók, akik azonban a harchoz vagy a tolvajtudományokhoz nem igen konyítanak.

• Ember
  
• Elf – kecses, erdőlakó népek, jó íjászok, de gyengébbek az embereknél.
• Félelf – Elf és Ember keveredéséből létrejött, önmagával meghasonlott, jó képességű, de zavaros elméjű faj.
• Udvari Ork – Az orkokhoz hasonlóan rendkívül erős, de mágikus eredete folytán azoknál sokkal kifinomultabb, nemesített vadork, akit a legtöbben megvetnek, pedig emberibbek sok embernél.
  
• Törpe – Apró, de izmos faj, állóképességük és makacsságuk határtalan. A kőfaragás és a kovácsolás nagymesterei ők.

• Amund -Nem evilági, vágott-kék szemű, éjfekete fekete hajú, szinte hibátlan külsővel megáldott lények, akik eredendően gonoszak. (talán a földi egyiptom népéhez hasonlítható a kultúrájuk.)
  
• Dzsenn -Barnabőrű, sötét hajú, sivatagi kereskedő népek, babonásak és híresek különös vallásukról (Török, s arab kultúra adhatta az ötletet)
  
• Khál -Démoni eredetű macskaszerű lények, magasak, erősek és titokzatosak, keveset tudnak róluk.
• Goblin - Kis termetű, csúf lények, akiket a világ aljasnak ismer, s az orkokkal párosít.
  
• Gnóm - Kis termetű, intelligens népek. Kezük s lábuk aránya más mint az embernek.
• Ork -Hihetetlen erejű, hatalmas, félelmetes és vad népek. A puszták gyermekei.
• Wier -Eléggé változatos. Az életfeltételeihez 1 pohárnyi vér kell inniuk, de nem igazi vámpírok.

Tegyük fel a táblás játékot játszunk. A cél, hogy eljussunk a tábla első koc­kájától az utolsóig, mielőtt bárki más megtenné ezt. Az utat csapdákkal nehezítették, bármelyiktől visszacsúszhatunk a kezdőpontra. Vannak átjárók, melyek segítségével nagyot ugorhatunk a cél felé. Eddig ez igen egyszerű és szokványos.

Változtassunk meg néhány dolgot!
Az érdektelen, lapos tábla helyére - amin az út kanyarogva vezet - tegyünk bonyo­lult útvesztőt. A bejáratnál állunk. Tudjuk, hogy valahol kell lennie egy kijáratnak is, de azt nem, hogy merre található. Ne használjunk dobókockákat annak eldöntésére, hogy meny­nyit mehetünk - lehessen annyit menni, amennyit csak akarunk. Menjünk el a folyosón az első elágazásig. Innen tovább haladhatunk előre, jobbra vagy balra fordulhatunk, netán visszatérhetünk a kiindulópontra. Esetleg titkos ajtókat, rej­tett átjárókat kereshetünk. Ha sikerül, újabb folyosóra bukkanunk. Ez az ösvény lehet zsákutca, de vezethet egyenesen a kijárathoz is. Az egyetlen módja, hogy megtudjuk, ha vé­gigmegyünk rajta. Persze elég sokat járkálva előbb vagy utóbb eljutunk a kijárathoz.

Tegyük izgalmasabbá a játékot!
Kóboroljanak a labirintus­ban lények. Csúf, elvetemült lények. Ezért kapsz fegyvereket - kardot, íjat, tőrt és pajzsot -, hogy megvédhesd magad, ha egy szörny rád támad. Ráadásul más játékosok is vannak a la­birintusban. Nekik is akadnak fegyvereik.
Vajon mit tenne egy másik játékos, ha találkozol vele? Megtámadhat - hisz neki is eltökélt szándéka, hogy elsőként kecmeregjen ki az útvesztőből -, de szövetséget is ajánlhat a túlélés érdekében. Elvégre még egy gigász is megfontolja, hogy rátámadjon-e két jól felfegyverzett emberre...
Végül rejtsük el  a táblát! Adjuk oda az egyik játékosnak és nevezzük ki őt kalandmesternek!

A továbbiakban ahelyett, hogy a táblát nézed, a kaland, a kalandmesterre hallgatsz. Ő az aki leírja, hogy a tábla szerint hogyan fest a hely, ahol éppen vagy. Megmondod, merre akarsz továbbmenni, s a kalandmester (a továbbiakban KM-nek rövidítjük) eszerint mozgatja, mondja tovább a történéseket.
Csukd be a szemed és a fantáziáddal építsd fel a labirintus falait! Képzeld el a nyirkosságtól csöpögő, ősi kőtömböket, melyekre egy rég elpusztult faj különös ábrákat vésett. Talán jelentenek valamit, talán nem. És képzeld el a támadó gigászt is, amint csatabárdot lóbálva, elfeledett átkokat mormolva közelít feléd. Próbáld magad beleélni a helyzetbe, s mond el a KM-nek, hogy mit tennél egy efféle.

Most alkottunk éppen egy primitív szerepjátékot. A végletekig leegyszerűsítve ugyan, de fellelhetőek benne az alapvető elemei: a játékosok - a KM által kiagyalt - ismeretlen, veszélyes helyzetbe kerülnek, ahonnan ki kell magukat vágniuk.
Ez a szerepjáték lényege. A játékos felölti - a szabályok figyelembe vételével saját maga alkotta - karaktere személyiségét, s ezt a karaktert irányítja végig a kaland folyamán.
Nem csupán a karakter külsejét, de felszerelését és jellemét is meghatározza. Mindezen adatokat az úgynevezett karakterlapra jegyzi fel.

A játékos úgy tesz, mintha ő a karakter lenne a játék folyamán. Létezik a KM által megelevenített világban - egészen karaktere haláláig.
Ha valahol rosszul dönt, ha túlerővel kerül szembe, ha sze­rencséje végképp cserbenhagyja, a karakter bizony el is pusztulhat, akárcsak a való életben. Ám ilyenkor sem szabad túlságosan elkeseredni, hiszen új karakter bármikor alkotható, s akkor csak a KM-en múlik, mikor és hogyan csempészi vissza játékosát - az új karakterrel - a már megkezdett játékba.

Az imént elmondottak nem azt jelentik, hogy a játékos­nak fel-le kell ugrálnia, körbe futkosnia és úgy viselkednie, mint a karaktere. Arról van szó, hogy valahányszor a karak­terével történik valami, vagy döntést kell hoznia, úgy tesz, mintha ő lenne abban a helyzetben, és kiválasztja a megfele­lő cselekvési irányt.
Fizikailag ez úgy néz ki, hogy a játékosok és a KM kényel­mesen elhelyezkednek a maguk választotta környezetben. Mondjuk egy asztal körül, ahol a KM ül a főhelyen. A játé­kosoknak rengeteg helyre van szükségük: papíroknak, ceru­zának, kockáknak, szabálykönyveknek, italnak és rágnivaló­nak. A KM sem éri be kevesebbel: el kell férniük térképei­nek, kalandmoduljának és jegyzeteinek.

A CÉL

Van még egy fontos különbség a szerepjátékok és az egyéb játékok között: a végső cél. Általánosan elfo­gadott szabály, hogy egy játéknak van eleje és vége - a vége pedig akkor következik, ha valaki győz. Ez így nem igaz a szerepjátékokra, mert itt senki sem "győz". A játék cél­ja, hogy jól érezzék magukat a játékosok, hogy összejöjjenek.
Egy elkezdett játék számtalan fejezetből, úgynevezett ka­landból áll. A kalandnak persze mindig van egyfajta célja: megszerezni valamely különösen értékes tárgyat egy nagyúr megbízásából, felkutatni romvárosok titkait, vagy segíteni egyik birodalmat a másik ellen. Az effajta célok elérhetőek nyolc - tíz összejövetel alatt, ahol persze a játékosok olykor öt-­hat órát is játszanak. 

Ám a játéknak nincs vége, amikor egy kaland befejeződik.  Ugyanaz a karakter más kalandokban is felkerekedhet. Az ilyen kaland sorozatokat életút-játéknak nevezzük, hisz szerencsés esetben a karakter teljes életét játszuk végig.
De emlékezzünk: a kaland célja nem a győzelem, hanem hogy jól érezzük magunkat, míg a közös cél felé haladunk. Egy kaland hossza nem szab szükségképp határt a játékidő­nek.

(forrás: M.A.G.U.S. - Első Törványkönyv)